A burgonya az egyik legnépszerűbb élelmiszer Európában. Kevesen gondolnak azonban bele, hogy a krumplitermesztés mögött az egyik legösszetettebb növényvédelmi rendszer áll. Sokunk kedvenc eledelének sérülékenységét a 19. századi burgonyavész-járványok mutatták meg először, de a krumpli azóta is az egyik leginkább növényvédőszer-függő kultúra.
Ennek az a legfőbb oka, hogy a növényt egyszerre támadhatják gombás fertőzések, baktériumok, vírusok, rovarok és különböző talajlakó kártevők. A legismertebb veszély továbbra is a burgonyavész, amely megfelelő időjárási körülmények között akár néhány nap alatt képes teljes terméseket elpusztítani.
A termesztőknek ezért egyszerre kell védekezniük a betegségek, a gyomok és a rovarok ellen. A modern növényvédelem ugyan ma már nem kizárólag vegyszeres kezeléseket jelent – az európai rendszer egyre inkább az úgynevezett integrált növényvédelemre épül -, bizonyos hatóanyagok használata azonban továbbra is elengedhetetlen része a termesztésnek.
Az Európai Unióban ráadásul szigorúan szabályozzák, milyen növényvédő szerek alkalmazhatók, milyen dózisban és milyen várakozási idővel. A laboratóriumi vizsgálatok szerepe éppen az, hogy ellenőrizzék: a forgalomba kerülő termékek megfelelnek-e ezeknek az előírásoknak.
Mit mutatnak a laborvizsgálatok?
Kimutatott hatóanyag | Pozitív minták száma |
Chlorothalonil | 127 |
Bromidion | 40 |
1,4-Dimethylnaphthalene (DMN) | 30 |
2,6-Dichlorobenzamide (BAM) | 30 |
Fluxapyroxad | 26 |
Flutolanil | 24 |
Maleic hydrazide | 22 |
Chlorpropham | 14 |
Forrás: J.S. Hamilton-csoport laboratóriumi adatai, 2024
A kimutatott vegyületek jól érzékeltetik, hogy a burgonya esetében nem egyetlen növényvédelmi problémáról beszélünk. A chlorothalonil, a fluxapyroxad vagy a flutolanil a gombás fertőzések elleni védekezéshez kapcsolódik, míg az 1,4-Dimethylnaphthalene (DMN) és a maleic hydrazide már a tárolási időszak kihívásaira utal.
A listában szereplő anyagok így együtt nem csupán növényvédőszer-maradványokat jelentenek, hanem a termesztés és a tárolás különböző szakaszainak lenyomatát is. A laboreredmények ezért egyben azt is megmutatják, milyen összetett technológiai rendszer szükséges ahhoz, hogy a burgonya hónapokon keresztül megőrizze minőségét és forgalomképességét.
Kell félnünk a növényvédőszer-maradványoktól?
A táblázat első ránézésre ijesztőnek tűnhet, a szakemberek azonban hangsúlyozzák: az, hogy bizonyos vegyületeket megtaláltak a mintákban, nem jelent automatikusan veszélyt vagy egészségügyi kockázatot.
A modern analitikai laboratóriumok ugyanis rendkívül érzékeny műszerekkel dolgoznak, ma már egészen minimális koncentrációban is képesek bizonyos anyagok jelenlétét azonosítani. Pusztán a laboratóriumi észlelés tehát nem jelenti azt, hogy a termék túllépte volna az egészségügyi határértékeket. A rendszer elsősorban arra épül, hogy az adott maradékanyag mennyisége az Európai Unió által meghatározott biztonsági határérték alatt vagy fölött található-e meg az adott mintában.
A J.S. Hamilton szakemberei szerint a kérdésre nem lehet egyszerű igen vagy nem választ adni. Az élelmiszer-biztonsági rendszer ugyanis nem egyetlen laborvizsgálatra vagy egyetlen szereplőre épül. A termelők, a kereskedelmi láncok, az exportőrök, a laboratóriumok és a hatóságok egyszerre vesznek részt benne.
A növényvédőszer-maradványok értékelése éppen ezért nem merül ki az egyes hatóanyagok önálló vizsgálatában. A szakmai és szabályozási viták egyik visszatérő kérdése az úgynevezett koktélhatás, vagyis hogy a különböző vegyületek együttes jelenléte okozhat-e olyan biológiai hatásokat, amelyek az egyes szermaradványok különálló vizsgálatából nem következnek egyértelműen. Ez főleg olyan növényi termékek esetében merül fel, amelyekben egyszerre több növényvédőszer-maradvány is kimutatható lehet.
Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) évek óta vizsgálja az úgynevezett kombinált expozíció kérdését, ugyanakkor a jelenlegi szabályozási rendszer továbbra is elsősorban az egyes hatóanyagokhoz rendelt biztonsági határértékekre épül. A szakértők szerint a fogyasztók szempontjából a legfontosabb továbbra is az, hogy a forgalomba kerülő termékek megfeleljenek ezeknek az előírásoknak, miközben a tudományos kutatások folyamatosan vizsgálják az együttes kitettség lehetséges egészségügyi hatásait.
Az EFSA rendszere önellenőrzés-alapú, a gyártók és termelők számára a megfelelőség nem egyszeri hatósági esemény, hanem folyamatos üzleti és jogi kényszer. Egyetlen visszahívás, egy exporttilalom vagy egy auditbukás komoly gazdasági és reputációs következményekkel járhat.
A laboratóriumok szerepe ezért ma már jóval túlmutat azon, hogy csak „megnézik, mi van a krumpliban”. A J.S. Hamilton szakemberei szerint a modern laboratóriumi rendszer valójában egy olyan biztonsági háló része, amelynek célja, hogy a problémás tételek még azelőtt kiszűrhetők legyenek, mielőtt a fogyasztókhoz kerülnének.
Forrás: Trade magazin
