– Milyen eredményekkel zárta a hazai élelmiszeripar a 2023-as évet?
– Több évtizede nem látott mértékű csökkenést élt meg az élelmiszeripar, amely egyaránt érintette a belföldi értékesítést és az exportot. Ennek eredményeként a szektor teljesítménye drámai módon visszaesett, a termelési volumenindex 2023-ra több mint 10%-ot csökkent. Ez a negatív trend 2022 végén kezdődött, 2023 közepén érte el mélypontját, azonban az év végére már enyhe javulást jeleztek a mutatók. Az idei évben az eddig lezárt hónapok adatai szerint az ágazat teljesítménye fokozatosan javulni kezdett, ami reményt adhat a további pozitív fejleményekre.
– Melyek voltak a tavalyi évben a kiugróan sikeres, erősödő ágazatok? És melyek voltak azok, amelyeknek több nehézséggel kellett szembenézniük?
– A nagy ágazatok többsége 10% körüli visszaeséssel szembesült a tavalyi évben. Két olyan ágazat van, amelyik érdemben eltért a tendenciától: az egyik a malomipar, ahol a visszaesés lényegesen nagyobb volt. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a 2023-as teljesítmény döntő része még a 2022-es gabonához kötődik. 2022 aszályos év volt Magyarországon, a gabonatermés lényegesen elmaradt a szokásos átlagtól, vagyis sokkal kisebb mennyiségű gabona állt rendelkezésére a malomiparnak. Ezzel párhuzamosan a KSH adatai szerint kis pozitívumot tudott felmutatni a sütőipar. Ezt a jelenséget a 2022-ben bekövetkezett drasztikus áremelkedésnek tulajdonítom, amikor az év végén az élelmiszer-infláció csúcsot döntött, decemberben az éves összehasonlításban elérte a 45%-ot. Az infláció kezdetben negatívan hatott a sütőipari termékek fogyasztására, azonban a következő év folyamán a fogyasztók hozzászoktak a magas árakhoz, valamint a gabonaárak a második félévre csökkentek, így a sütőipari termékek ára is mérséklődött némileg. Ennek köszönhetően az emberek több péksüteményt kezdtek vásárolni, ami segített mérsékelni a sütőipar visszaesését.
– Milyen szabályozási változások érintették az élelmiszeripart az elmúlt évben?
– Voltak olyan ideiglenes intézkedések, amelyeket az infláció elleni harc részeként vezettek be. Ilyenek voltak például az ársapkák, amelyeket később a kötelező akciózás váltott fel, illetve bevezetésre került a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) ármegfigyelő rendszere is. Ezek a lépések politikailag érthetőek voltak, azonban az ársapkák túl hosszú fenntartása komoly problémákat okozott az érintett termékek és ágazatok számára. Sok kereskedő veszteséget szenvedett el, amit más termékek árán, vagy a beszerzési árak lenyomásával próbáltak kompenzálni, ami nem volt előnyös a beszállítók és kereskedők közötti kapcsolatokra sem. A kötelező akciózási intézkedések újra lehetővé tették az akciózott termékek beszerzési ár alatti értékesítését, ami az ágazat számára nem kívánatos. Évek óta büszkék voltunk arra, hogy Magyarországon nem lehet alacsonyabb áron értékesíteni az élelmiszereket, mint amennyibe a beszerzésük kerül. Ez a gyakorlat az akciózott termékek esetében feloldódott, ami egyáltalán nincs jó hatással az ágazat szereplőire.
Itt kell megemlítenem még az ehhez az intézkedéscsomaghoz tartozó GVH ármegfigyelő rendszerét is, amivel az a nagyon-nagyon nagy baj, hogy a megfigyelt kategóriában a terméknek semmiféle más tulajdonságát nem nézi, csakis az árát. Ezáltal a piaci szereplőket arra ösztönzi, hogy a lehető legolcsóbban állítsák elő az adott kategóriájú termékeket, akár a minőség rovására is.
Emellett számos olyan szabályozási intézkedés is érvényben van, amely alapvetően hátrányosan érintette az ágazatot, mint például az EPR-díj bevezetése, ami drasztikusan növelte a csomagolóanyagokkal kapcsolatos költségeket. Az ágazat szereplői mind a mai napig nem tudták a díjtétel okozta önköltség-növekedést teljes egészében az átadási áraikba beépíteni. Azt kell mondanom, az elmúlt időszakban nem volt túl kedvező a szabályozási környezet változása az élelmiszeripar számára.
– Milyen exportpiaci lehetőségeket és kihívásokat azonosított a szektor az elmúlt évben?
– Az utóbbi két évtizedben az élelmiszeripart gyakran az exportpiacok mentették meg. Általában, amikor belföldön a válságok vagy gazdasági visszaesések miatt értékesítési csökkenés következett be, az export képes volt ellensúlyozni ezt a trendet, gyakran még a stagnálást is biztosítva az ágazat számára. Azonban a múlt év eltért a szokásostól, mivel az export is ugyanolyan mértékben esett vissza, mint a hazai értékesítés.
– Milyen új támogatási programok és pályázati lehetőségek jelentek meg az élelmiszeripar számára, és milyen hatással voltak ezek az ágazat fejlődésére?
– Tavaly nem indult új, számottevő támogatási program az élelmiszeripar számára, de a néhány évvel ezelőtti pályázatok sikeres pályázói már megkezdték, sőt egyes esetekben már be is fejezték az abból eredő beruházásokat. Az új pályázatok kiírása jelenleg folyamatban van, és a következő hetekben várhatóan megjelennek, összesen mintegy 200 milliárd forint értékben. Ezek a fejlesztési beruházások a KAP stratégiai tervével összhangban kerülnek majd kiírásra. Amennyiben az ágazat szereplői a támogatásokat intelligensen, reálisan és piacvezérelten használják fel, úgy azok hozzájárulhatnak a magyar élelmiszeripar hatékonyságának és versenyképességének javításához.
– Melyek a legfontosabb stratégiai tervek és célkitűzések az élelmiszeripar számára a következő évekre?
– A hatékonyság növelése kétségkívül prioritás a magyar élelmiszeripar számára, ahol sok vállalkozás küzd a nemzetközi versenyképesség hiányával. Alapvetően szükség van a műveletek drasztikus optimalizálására, amely magában foglalja a gépesítés, a modernizáció és a robotizáció fokozását. Ezek az intézkedések nem csupán azért kulcsfontosságúak, mert a munkaerőköltségek jelentősen nőttek és további növekedésük várható, hanem mert a képzett munkaerő hiánya miatt a hosszú távú fenntarthatóság is veszélybe kerülhet.
Fontos kihívás, hogy a tömegtermékek gyártásában nemzetközi szinten versenyképes üzemméretet érjünk el, ahogy az is, hogy a magyar élelmiszeripar elmozduljon a követő szereptől az innováció felé, oly módon, hogy a kutatás-fejlesztés (K+F) területén saját, egyedi termékek és technológiák fejlesztésére összpontosítson.
– Az élelmiszeripari ágazatok támogatására milyen cselekvései voltak a FÉSZ-nek a tavalyi évben?
– Sajnos, az EPR-díj bevezetése, amely hosszas, de eredménytelen egyeztetések után lépett életbe, szakmai szempontból kudarcot jelentett. Szerkezete és magas díjtétele ellen már a kezdetektől fogva tiltakoztunk. Az intézkedés rosszul érintette az ágazat szereplőit, nemcsak a költségek nagymértékű növekedése okán, hanem a kormányzati és iparági párbeszéd módja miatt is. Részt vettünk az idei pályázatok előkészítésében is, amely során széles körű és alapos egyeztetések folytak a minisztérium és a szakmai érdekképviseletek között azzal a szándékkal, hogy a pályázati kiírások hatékonyabbak és célzottabbak legyenek. A célunk az volt, hogy kiszűrjük a nem megfelelően alátámasztott, szerencselovag jellegű pályázatokat. Ez a folyamat komoly előrelépést jelentett, hiszen a most kiírandó pályázatok sokkal reálisabbak és földhözragadtabbak, mint a korábbiak.
– Milyen aktivitásokat terveznek az idei évre?
– A jogszabályok véleményezése az idei évben is kiemelt terület marad. Emellett határozottan harcolunk az EPR-díjak csökkentéséért, és folyamatosan kezdeményezünk párbeszédet az illetékes minisztériummal és az állami szervek képviselőivel, mert nem fogadjuk el a jelenlegi helyzetet. Szeretnénk megérteni, miért alakult ki Magyarországon Európa egyik legdrágább EPR-rendszere, és hol lehetne intézkedéseket tenni az EPR-díjak mérséklése érdekében.
A többletterhek, így például a NETA elleni fellépést tekintjük a közeljövő legfontosabb feladatának. Emellett, azt gondolom, mindent meg kell tennünk azért, hogy az infláció leszorítására létrehozott állami eszközök minél hamarabb kerüljenek kivezetésre, és térjünk vissza a normális piaci működés keretei közé.
Forrás: Trade magazin
