élelmiszer-politikai elemző
elelmiszervilag.hu
Még a változás is változik, viszont a gazdasági szereplőknek szükségük lenne valamilyen fokú előrelátásra, emelte ki Szöllősi Réka. Előny azonban, hogy az élelmiszeripart illetően valamennyire a „jövőbe látunk”, mivel most alakulnak azok a szabályok, amelyek szerint majd pár év múlva működniük kell a gyártóknak.
Változtak az élelmiszerekkel kapcsolatos hívószavak
A „finom” és „megfizethető” alapkritériumok az élelmiszerekkel szemben. Mellettük az elmúlt időszakban az „egészségesség” volt a fókuszban, az utóbbi pár évben viszont előtérbe került a fenntarthatóság is. Ez sok emberből negatív érzelmeket vált ki, mert azt érzik, hogy valami olyat várnak el tőlük, amit nem akarnak megcsinálni. Ugyanakkor az olyan vállalásokat, mint a 2050-es klímacélok, lehetetlen megvalósítani, ha nem formáljuk át az étrendünket és azt a globális rendszert, amellyel a mezőgazdasági alapanyagokat és azokból az élelmiszereinket előállítjuk.
Egy 2018-as EU-s felmérés szerint egy átlag európai állampolgár ökológiai lábnyomának 42%-át az étkezés adja. Ezért az EU célul tűzte ki ennek csökkentését. Ennek pedig többek között az az ára, hogy sokkal nagyobb mértékben növényi alapú étrendre kell átállnunk. Az is figyelemre méltó tény, hogy nem a szállítás vagy a csomagolás teszi ki az élelmiszerek ökológiai lábnyomának legnagyobb részét, hanem a hozzá felhasznált terület nagysága, a talajok és a vizek állapotára, a biodiverzitás alakulására gyakorolt hatása, tehát az alapanyagok mezőgazdasági előállításának módja.
Ugyanakkor az EU komoly politikai dilemmával áll szemben. Mert, noha a tagállamok közösen lefektették azokat a célokat, amelyeket a klímaválság hatásainak csökkentése érdekében teljesítenünk kell, nagyon sokan évtizedek óta megszokott rendszerben élnek abból, hogy haszonállatokat tartanak, az ehhez szükséges takarmányt vagy állati eredetű élelmiszert állítanak elő, és az ő érdekeik természetesen azt kívánják, hogy a rendszer lehetőleg ne változzon.
A jogi toporgás annak a veszélyét is felveti, hogy az EU lemaradhat más térségek élelmiszeriparához képest, ami a nemzetközi versenyképesség csökkenésével járhat.
Jogszabályok és innovációs válaszok
Bár pont emiatt a dilemma miatt még nem lehet tudni, hogy az új előírások kötelező, vagy csak ajánlott érvényűek lesznek, számos új jogszabály várható. Szigorodni fognak az állatjóléti előírások, és egyáltalán nem kizárt, hogy a szabályozások célkeresztjébe kerülnek például az „erősen feldolgozott élelmiszerek”.
Pár év múlva már jogszabály fogja előírni a termékek csomagolásán elhelyezett különböző harmonizált vagy legalábbis azonos feltételeken nyugvó védjegyeket a tápanyagtartalomról, fenntarthatóságról, állatjólétről. Az is célja ezeknek a változtatásoknak, hogy a fogyasztók számára könnyebb legyen a boltban a címkéken található információkat értelmezni.
Változni fog a zöld-kommunikáció is, a greenwashing elkerülése érdekében minden állításnak transzparens számításokon kell alapulnia majd, és a termék teljes életciklusát figyelembe véve kell megfogalmazniuk a gyártóknak az üzeneteket.
Új generáció új hozzáállással
Ahogyan a Z-generáció egyre közelebb kerül ahhoz, hogy ő legyen a fő fogyasztó réteg, úgy kerül egyre inkább fókuszba az is, hogy egyre többen kezdenek el a haszonállattartásra más szemmel nézni, és elfogadni azt a gondolatot, hogy más érző lények szenvedése nélkül is lehet kiegyensúlyozottan táplálkozni és finomakat enni, ezért nem akarnak állati eredetű élelmiszereket fogyasztani. Ezt mutatja, hogy egyre több állampolgári kezdeményezés hívja fel a figyelmet a haszonállatok szenvedésére, nem véletlen, hogy napirenden van az állatjóléti szabályok szigorítása és a transzparencia és a tudatosság növelése is ezen a területen.
Túl azon, hogy együnk több zöldséget és gyümölcsöt, teljes értékű gabonákat és magvakat, dióféléket és hüvelyes növényeket, szükség lehet egy „mindset change”-re is, hogy pozitívan tekintsünk például az ún. hibrid termékekre (megnövelt növényi eredetű alapanyaghányaddal rendelkező húsipari termékekre), mivel ezekben kevesebb a hús, viszont megjelenik a rosttartalom, és így végső soron fenntarthatóbbak és egészségesebbek is.
Szöllősi Réka szerint érdemes megbarátkozni az olyan fogalmakkal, mint a precíziós fermentáció, a gombafonalakból készült fehérje, a rovarfehérjék vagy a sejttenyésztett húsok.
