És hogyan működik az egységes digitális termékútlevél az EU-ban? – kérdeztük Berkovich Gábort, a székesfehérvári Seacon Europe ügyvezető igazgatóját, miután belemelegedtünk a beszélgetésbe. Ám a válasz meglepő volt: sehogyan. Hogy ez így marad-e, azt majd eldönti a piac (vagy a brüsszeli bürokrácia), de tény, hogy egy kis magyar cég olyan rendszert fejlesztett, amely jól illusztrálja, mi mindenre lehet alkalmas a mesterséges intelligencia.
Mi történik például, ha elromlik egy háztartási gép, de a vásárlás óta eltelt évek alatt elavult a szervizek listája? Hogyan szerez tudomást a borkedvelő arról, ha nemzetközi versenyen aranyérmet nyer a bor, amely egy ideje a pincéjében várakozik? Ilyen esetekre is megoldás, hogy a termékútlevélnek nevezett adatbázis folyamatosan frissül, és a felhőből bármikor elérhető. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy a terméken (vagy a dobozán, ha megőrizték) a QR-kód nem ragad le a vásárláskor érvényes információknál.
Az AI már a vásárláskor is sokat segíthet, derül ki Berkovich müzliszeletes példájából. A kötelező adatok persze most is ott vannak a csomagoláson, de az olvasáshoz esetleg föl kell hajtogatni a fólia peremét, az aprócska betűkhöz szemüveg kell. Mennyivel egyszerűbb ugyanez a telefonnal! Elég a QR-kódot a fényképezőhöz tartani, a többit az okostelefon elintézi. Jogos az ellenvetés: sok csomagoláson most is van kód, amely elvezet a gyártó honlapjára. Ott azonban többnyire statikus (nem frissülő) információk találhatók – magyarázza Berkovich. Az pedig már az AI-hoz is kapcsolódó többletszolgáltatás, hogy a termékinformációk több – egyelőre körülbelül harminc – nyelven olvashatók. Az alkalmazás a telefon nyelvi beállításának megfelelően fordítja le a tudnivalókat. Igaz, az AI-alapú fordítások még nem mindig tökéletesek, de kényesebb szavakhoz (például az allergének pontos megnevezéséhez) az alkalmazásban elő lehet készíteni a megbízható fordító által előre megadott kifejezéseket.
Az AI játszhat szerepet akkor is, ha a fejlesztések nyomán majd QR-kód sem kell az információk lehívásához, hanem a telefon kameráján keresztül az intelligens gép a csomagolás, a címke alapján ismeri fel a terméket. Bár nem az AI-hoz kapcsolódik, de érdekes tudnivaló, hogy miközben a vonalkód már a végnapjait éli, a QR-kód fejlődik. Létezik már többrétegűnek nevezett változata, amelyből mást olvas ki például a pénztárgép, és mást az érdeklődő vásárló telefonja.
Minden AI-alkalmazás értéke a beletáplált adatoktól függ – helyezi tágabb összefüggésbe a termékútlevelet Kovács László villamosmérnök, a Budapesti Műegyetem Ipar 4.0 Technológiai Központjának vezetője. Ez a központ felkarolta a Seacon rendszerét, mert olyan ökoszisztémának tekinti, amely nemcsak az online, hanem a bolti vásárlókat is ellátja információkkal.
A központ kutatásainak, kísérleteinek célja meggyőzni a magyar vállalkozásokat arról, hogy működjenek digitálisan, gyűjtsenek adatokat a működésükről, a termékeikről. Kovács László és csapata olyan megoldásokon dolgozik, amelyek idehaza kisvállalkozók, kistermelők számára is megfizethetőek. Az adatbevitel ma már nem túl költségesen automatizálható. Néhány kisebb kütyüvel a kezében illusztrálja a mérnök, hogy tömegével vásárolhatók pár száz vagy ezer forintos készülékek, így hálózatba kapcsolható apró gépek mérhetik egyebek mellett a talaj nedvességét, követhetik az időjárást, ezek az adatok összepárosíthatók az ott termesztett növényekkel, és az AI ilyen alapon akár a termékútlevélhez is hozzájárulhat.
A szerteágazó lehetőségek egyik korlátja az adatvédelem lehet. Elvben mindenesetre lehetséges, hogy az AI tájékoztassa a gyártót, melyik termékét hányszor veszik kezükbe a vásárlók. Az is lehetséges, hogy a boltban a vásárló adatai alapján – itt persze nem a személyi számáról vagy az anyja nevéről van szó, hanem az ízléséről, a diétájáról, az allergiájáról – ajánlják neki a megfelelő termékeket. Hasznos lehet, ha a telefon közöl olyan információkat, amelyeket a csomagoláson amúgy nem kötelező feltüntetni (és ezért nem is tüntetik fel). Például, hogy a megmaradt étel odaadható-e háziállatnak (kutyának csoki például nem), vagy hogy a fogyaszthatósági idő lejárta után meddig lehet még próbálkozni vele kellő óvatosság mellett.
Hasznos szolgáltatás lehet Berkovich Gábor példája szerint, hogy egyik-másik „magyar eperről” könnyen kideríthető, ha valójában marokkói. Komolyabb a fejlesztőknek az az elképzelése, hogy élelmiszerek esetében olyasmi is nyomon követhető, illetve a fogyasztó által ellenőrizhető lehet, ami AI nélkül ma aligha képzelhető el. Ha például a vásárló kivesz egy mélyhűtött zöldségkeveréket, a telefonja közli majd vele, hogy a zacskó tartalmán belül a maréknyi sárgarépa-kockát melyik termelő termelte milyen technológiával, a birtoka melyik részén, továbbá milyen növényvédelemben volt része, milyen csapadékviszonyok közepette fejlődött. Igaz, mindez nem is annyira a fogyasztót érdekelheti majd, inkább a kereskedőt vagy a feldolgozót. Ők az adatok birtokában dönthetik majd el, hogy a példában szereplő sárgarépát a tömegétkeztetésbe szánják vagy mondjuk egy holland bébiételgyártónak.
„Itt nem arról van szó, hogy a gyártó bárkit átverne a gyengébb minőségű terménnyel, hanem arról, hogy kölcsönös informáltság birtokában mindenki olyan árut és olyan áron vásárol, ami összhangban van az igényeivel” – mondja Berkovich Gábor.
