Ennek jegyében E mint environmental (azaz környezeti), S mint social (azaz társadalmi), G mint governance (azaz irányítási) kritériumokat kell támasztani minden új beruházással vagy intézkedéssel szemben, és az összes üzleti tevékenységet értékelni kell ezek mentén.
A friss jogszabálytervezet általános indoklásában magasztos mondatok szerepelnek arról, hogy „az Országgyűlés az Alaptörvénnyel nem csupán Magyarország jogrendjének alapját, de a múlt, a jelen és a jövő magyarjai közötti szövetség kereteit is lefektette”, illetve hogy „a nemzeti ESG-keretrendszerről szóló törvénnyel annak az
elköteleződésnek teremt alapot a magyar gazdaság működésében, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpátmedence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk.”
Az elvontnak hangzó célok elérése érdekében azonban nagyon is konkrét dolgokat, új szabályokat és intézményeket állít fel a kormány. A témáért felelős Gazdaságfejlesztési minisztérium célja saját korábbi megfogalmazása szerint a törvénnyel az, hogy „az egyes gazdálkodó szervezetek tevékenysége a fenntarthatósági szempontok, a környezeti, társadalmi hatások és vállalatirányítási elköteleződéseik alapján is összehasonlítható és vizsgálható legyen a velük üzleti kapcsolatba kerülő piaci szereplők, illetve fogyasztók számára”.
A törvényjavaslat olyan nagyvállalatokra vonatkozik, amelyeknél a következő három érték közül bármelyik kettő meghaladta az itt megjelölt határértéket:
- a mérlegfőösszeg a 10 000 millió forintot,
- az éves nettó árbevétel a 20 000 millió forintot,
- az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma az 500 főt.
Forrás: telex