Az ESG része a versEnyképeSséGnek, nem válhat annak romba döntőjévé

A 21. század társadalmi és gazdasági életében egyre gyakrabban és egyre szélesebb aspektusban találkozhatunk a fenntarthatóság fogalomkörével, újabban pedig az ESG mozaikszóval, ami az EU törekvésein keresztül egyre több magyar vállalat számára jelent kihívást. Azzal, hogy az Országgyűlés ritkán látott egység mellett szavazta meg az ESG-törvényt, Magyarország történelmi lehetőség kapujába került. Ezen a kapun belépve érvényesíteni tudjuk a magyar vállalatok versenyképességének védelmét, a fenntarthatóság képlékeny fogalmán belül pedig a nemzeti értékek megőrzését.
kép: Freepik

Mit (t)akar az ESG?

A fenntarthatósági attitűd meghatározóvá válásának egyik legkomplexebb eredményeként értelmezhetjük az ESG-szemlélet és a hozzá kapcsolódó információrendszer létrejöttét. Az ESG (Environmental / Social / Governance) mozaikszó egy olyan gazdasági rendszert jelöl, amelynek célja, hogy az egyes gazdálkodó szervezetek tevékenysége fenntarthatósági szempontok alapján is komparatív módon és objektíven vizsgálható legyen, így a velük kapcsolatba kerülő különféle szereplők is teljesebb képpel rendelkezzenek a szervezetről és annak tevékenységéről. Az ESG leegyszerűsítve három fő területet ölel fel: a környezeti és társadalmi hatások, valamint a vállalatirányítási elkötelezettség elemzését, mérését és kezelését.

A teremtett környezethez kapcsolódó biztonsági igény egyidős ugyan az emberiséggel, az aktív emberi cselekvés felelőssége azonban igazán meghatározóvá csupán az utóbbi évtizedekben vált. Abban ma teljes az egyetértés, hogy ebben a szabályozóknak is komoly felelősségük van, az viszont napjaink égető kérdése, hogy milyen eszközökkel tudnak, és milyenekkel érdemes beavatkozni a gazdaság működésébe. Ahhoz, hogy e tekintetben tisztább képet lássunk, fel kell mérnünk a különféle igényeket.

Az üzleti elvárások a legsokszínűbbek, amelyek távolról nézve a filantrópia és a hosszú távú befektetői értékek skáláján helyezhetők el. Ami ebben a diverzitásban közös, az a megbízható, hiteles és standardizált adatszolgáltatás igénye. Ennek szabályozási környezetét kívánja egységesíteni az Európai Unió úgy, hogy a piacok tükrözzék a gazdasági tevékenységek összes társadalmi és környezeti költségét, ideértve a teljes értékláncra vonatkozó információkat és eredményeket, illetve hogy a „zöldre mosással” szemben fellépve a fenntartható tevékenységek transzparensek legyenek.

A szakmai igények, elvárások is egy irányba mutatnak: közép-hosszú távon az ESG-szempontrendszer következetes beépítése a vállalatok működésébe, a káros hatások minimalizálása, a szervezetek versenyképességének javítása, akár csak az energiahatékonyság növelésén keresztül is.

Mi vár a magyar vállalatokra a jövőben?

A fenti elvárások és a kikristályosodó uniós jogalkotás egyértelmű kereteket teremtenek, de a magyar ESG-törvény íróinak kezét a Nemzeti Hitvallásban kinyilvánított alkotmányozói akarat is vezette. Ami egy olyan közös értékrend megteremtése az állam, a természetes és a jogi személyek viszonyában, amelyben értelmezhetővé válnak olyan absztrakt fogalmak is, mint a környezeti fenntarthatóság, a társadalmi felelősség vagy az irányítási elhivatottság.

Ahol a zöldideológia átveszi az irányítást a társadalom és a gazdaság szöveteibe ivódott alapvetések felett, ott a fenntarthatóság kizárólagossága felé vezető utat előbb csak traktorok, majd pedig csődbe ment vállalatok foglalják el. A fenntarthatóság és a versenyképesség terén csak úgy tudunk egyszerre előrelépni, ha a dogmák helyett az igazolható gazdasági igényeket és pragmatikus fenntarthatósági célokat, valamint a józan ész logikáját helyezzük előtérbe.

A nemzeti ESG-keretrendszer fő célja a magyar vállalatok versenyképességét garantáló válasz kialakítása az unió által keltett jogalkotási folyamatban.

A szabályozás nem tekinthető szimpla jogharmonizációs feladatnak, hanem egy széles körű támogató eszköztár kiépítését jelenti. A hazai vállalkozások a következő időszakban egyre nagyobb számban fognak szembesülni az ESG-vel összefüggő adatkérésekkel és megfelelőségi kényszerrel finanszírozói és vevői oldalról egyaránt. A magyar jogalkotó felismerte a világos és könnyen betartható szabályozás, valamint a hazai vállalatoknak nyújtandó proaktív támogatás szükségességét.

Azért, hogy el tudjuk kerülni a késedelmes harmonizációból fakadó gazdasági pánikot, és az uniós ESG-megfelelés ne égjen rá a hazai vállalatokra, Magyarország két-három éves felkészülési időszakot biztosít minden érintettnek, amely alatt fel tudják készíteni a belső rendszereiket, újraértékelhetik üzleti kapcsolataikat, és a működésükről pozitívabb képet tudnak kialakítani.

Az ESG-törvény felkészülési időszakot kínál

Többek között a német beszállítói láncokra vonatkozó törvény (Lieferkettensorgfaltspflichtengesetz, LkSG) miatt ma is számos jelentős magyarországi vállalat tesz eleget különféle ESG-adatszolgáltatási igénynek. Az uniós irányelvek hatálybalépésével azonban a hazai vállalkozások mindenképpen szembesülni fognak az ESG-vel összefüggő adatszolgáltatással és megfelelőségi kényszerrel. A magyar ESG-törvény első körben közvetlenül csak a legnagyobb vállalatokat érinti, az első két évben ez a nagyjából 600 gazdálkodó lesz az, akiket felkészültebben ér az ESG-kötelezettség, akik ki tudják taposni az utat az utánuk következőknek, illetve meg tudják osztani gyakorlati tapasztalataikat a jogalkotókkal.

Ezt az élenjáró szerepüket az állam azzal támogatja, hogy az első alkalommal az ESG-beszámolójukat nem kell kötelezően tanúsítani és nyilvánossá tenni, illetve az adatszolgáltatási kötelezettségük elmulasztása esetén nem kell szankcióra számítaniuk.

Ebben a tanulási időszakban az érintett cégekkel együtt tud kialakulni egy jól képzett, kapacitásaiban is felkészült hazai tanácsadói, oktatói és tanúsítói, szoftverszolgáltatói kör is. Esetükben a törvényben előírt akkreditáció felelőssége abban rejlik, hogy az ESG-adatszolgáltatás során a vállalatok komplex tudással és megfelelő tapasztalattal rendelkező szolgáltatókban találjanak segítő partnerekre.

Magyarország az uniós intézmények által kezdeményezett jogalkotási folyamatban előrelépve arra is lehetőséget kaphat, hogy példát mutasson: a beszámolók tartalmának szabványosítása milyen tartalmi elemek szerint történhet közösségi és tagállami szinteken, illetve a beszállítói láncokon belül?

Az SZTFH célja – és a személyes elkötelezettségem is az –, hogy az európai uniós és a tagállamok jogalkotására reflektálva támogassa a magyar vállalatok versenyképességét, csökkentse a külső szereplők sokszorozódó információs igényét, az ESG-adatszolgáltatásra és -minősítésre való felkészülést segítve pedig biztosítsa a kiszámítható gazdasági tervezésüket. Hiszen játéknak tűnik a szavakkal és a betűkkel, de észre kell vennünk, hogy az ESG mozaikszó a versenyképesség szavunknak is része, ezért minden áron meg kell akadályoznunk, hogy annak gátjává váljon.

Meggyőződésem, hogy ebben a munkában természetes szövetség köti össze az államot, az érintett vállalatokat, az információigényt támasztó pénzügyi szervezeteket és multinacionális vállalatokat, illetve a tanácsadói, tanúsítói és minősítői szerepet felvállalókat.

Forrás: vg.hu