Élelmiszer-biztonság háttere

Az uniós élelmiszer-biztonsági politika

A mezőgazdasági, az állattenyésztési és az élelmiszer-termelési ágazatra vonatkozó uniós jogszabályok és előírások mindegyikében kiemelt helyet kap az egészségvédelem. Az Unió jogszabályok sorát fogadta el az uniós élelmiszer-termelési és -feldolgozási lánc egészére, valamint az Unióba behozott és az onnan kivitt élelmiszerekre. Meghatározták „a termelőtől a fogyasztóig” szemléletet, amely a termelési és elosztási folyamat valamennyi szakaszában magas szintű biztonságot garantál az Unión belül forgalomba hozott valamennyi élelmiszer esetében attól függetlenül, hogy az Unión belül állították-e elő, vagy harmadik országokból hozták-e be. E szabályozás összetett és integrált szabályrendszert alkot, amely kiterjed az élelmiszerlánc egészére, az állati takarmányoktól és az állatok egészségétől a növényvédelmen és élelmiszer-termelésen át egészen a feldolgozásig, a tárolásig, a szállításig, a behozatalig, a kivitelig és a kiskereskedelmi értékesítésig. Az uniós élelmiszer-biztonsági intézkedések az alábbi négy területre vonatkoznak:

A területek szabályozása összetett és integrált szabályrendszert alkot, melynek fókuszterületei:

Az uniós élelmiszer-biztonsági politika

(Élelmiszerlánc-biztonsági Stratégia 2013-2022 Kivonat)

1. ábra Az élelmiszerlánc főbb termékei és folyamatai

Az uniós intézkedésekkel összhangban fogalmazódott meg a nemzeti középtávú élelmiszerlánc-biztonsági stratégia küldetése, amely nem más, mint az élelmiszerlánc-biztonság javításával mindannyiunk, azaz az ember és a társadalom védelme. A stratégia jövőképe az, hogy az élelmiszerlánc-termékek (különösen az élelmiszerek) mindenkor egészségesek, kiváló minőségűek és biztonságosak legyenek, valamint azok előállítása, kereskedelme, felhasználása vagy fogyasztása során pedig magas fokú tudatosságot és felelősséget tanúsítson minden szereplő.

Az élelmiszerlánc-biztonság alapvetően úgy javítható, hogy minél több veszélyt azonosítunk, és azok kockázatát elfogadható mértékűre csökkentjük. Ennek alapján két fő út áll rendelkezésre, amelyek egyben a stratégia két pillérét is adják:

  • az egyikben az állam feladata lesz a társadalmi tudásmenedzsment megszervezése és koordinálása az élelmiszerlánc mentén – azaz az élelmiszerlánc-biztonsági tudásmenedzsment megszervezése,
  • a másikban pedig az állam hagyományos hatósági funkcióit kell megerősíteni, hatékonyságukat fokozni, az ellenőrzési módszereket fejleszteni – azaz az élelmiszerlánc-kockázatok kezelése határozható meg, mint stratégiai célterület.

Az Élelmiszerlánc-biztonsági Stratégia, amely 10 évre meghatározza az élelmiszerlánccal kapcsolatos legfontosabb célokat és feladatokat két célterületen négy stratégiai célt és 11 programot fogalmaz meg.

Célterületek – Célok

1.

 

 

 

 

 

 

2.

Célterület – Élelmiszerlánc-biztonsági tudásmenedzsment: azaz az adatok, információk és tudás átlátható és kölcsönös megosztása, valamint a kommunikáció fokozása az összes érintett fél között:

  • Tudáscentrum kiépítése és működtetése: meg kell szervezni az információ és a tudás hatékony gyűjtésének, feldolgozásának, tárolásának rendszerét, majd a hatóságot alkalmassá kell tenni az adatok, információk professzionális elemzésére. Ezt követően a hatóság el tud indulni a tudáscentrummá válás útján.
  • Tudáshálózat kialakítása és innováció: az élelmiszerlánc minden szereplője része lehet a tudáshálózatnak, és az állam feladata – a saját tudáscentrumának kialakítása és működtetése mellett – ezen szereplők működésének összehangolása, koordinálása, azaz a tudáshálózat kialakítása. Alapvetően ez a tudáshálózat az egyes szereplők koordinált együttműködésén alapul.
 
 

Célterület – Élelmiszerlánc-kockázatok kezelése: azaz hatékony beavatkozási rendszer megteremtése az élelmiszerlánc minden pontján. A veszélyek és kockázatok típusai különbözőek, így a kockázatok kezelése is alapvetően kétpólusú kell, hogy legyen:

    • Ismert kockázatok felügyelete: az ismert kockázatokat folyamatos kontroll alatt kell tartani, illetve azok szintjét elfogadható mérték alá kell csökkenteni. Alapvetően ezt a célt szolgálják például a vállalkozások és hatóság által működtetett ellenőrzési rendszerek.
    • Ismeretlen veszélyek és elfogadhatatlan mértékű kockázatok kezelése: olyan esetekben, amikor a kockázatot nem sikerül elfogadható mértékűre csökkenteni másfajta szemléletű kockázat-felderítésre van szükség, illetve a hangsúly a minél gyorsabb kezelésén van, azaz meghatározóvá az ütőképesség, gyorsaság és hatékonyság válik.

Fenti célok elérésére az alábbi Élelmiszerlánc-biztonsági Stratégiai Program kerül végrehajtásra az elkövetkezendő években intézkedések és projektek formájában:

1.

 

 

 

 

       2.

 

 

  3. 

 

  4.

 

 

 

5. 

 

 

 

 6.

 

 

7.

 

  8.

 

  9.

 

10.

 

 

  11.

Egységes információ-menedzsment: átfogó élelmiszerlánc-felügyeleti információs rendszer kiépítése. A tudásmenedzsment folyamatában az első lépés az információ gyűjtése és feldolgozása. Ennek érdekében egy átfogó, informatikai alapokon nyugvó élelmiszerlánc-felügyeleti rendszer kialakítása szükséges. A felügyeleti rendszernek tartalmaznia kell minden élelmiszerlánc-vállalkozót, bele értve például a családi gazdálkodókat, kis termelőket, őstermelőket, biomasszatermelőket stb., valamint a tevékenységük tekintetében elvégzett élelmiszerlánc-biztonsági ellenőrzések adatait is, továbbá ebbe szervesen illeszkednie kell a más szereplők rendelkezésére álló információknak is. Az élelmiszerlánc-szereplők fentiek szerinti legteljesebb adatbázisának felépítése a későbbiekben lehetővé teszi a jelenleginél átfogóbb minősítési rendszerek bevezetését, amelyek jobban segítenék a fogyasztók tájékozódását. (link a QST részleteshez).

Átlátható kockázatelemzés bevezetése: a tudományos kockázatelemzés valamennyi elemének alkalmazása az élelmiszerlánc egészében. Elengedhetetlen, hogy a kockázatelemzési rendszerek formalizáltak és átláthatóak legyenek, valamint, hogy az élelmiszerlánc egészét felöleljék az elemzések. A tudományos kockázatbecslés pillanatnyi politikai, gazdasági és egyéb érdekektől való függetlenségét szigorú és átlátható, a függetlenséget kiemelt szempontként kezelő eljárásrendekkel és külső fél által tanúsított minőségirányítási rendszerrel kell biztosítani.

Integrált, korszerű laboratóriumi hálózat megszervezése: a magyar élelmiszerlánc-felügyelet nélkülözhetetlen eleme a megfelelő szakmai jártassággal, tanúsítással, akkreditációval rendelkező hatósági laboratóriumi hálózat, amely által kibocsátott vizsgálati eredmények képezik az alapját számos hatósági eljárásnak.

Tudáshálózat alapjainak kiépítése: a tudásalapú társadalom elveinek meghonosítása az élelmiszerlánc összes szereplőjénél a partnerség, az információk kölcsönös megosztása és az oktatás révén. A program egyik legfontosabb eleme a stratégiai együttműködések, partnerségek kialakítása az élelmiszerlánc különböző szereplőivel. Az együttműködésnek ki kell terjednie – az egyes területeken már sikeres – iparági jó gyakorlatok, útmutatók kidolgozására is. Erősíteni kell a szakmai szövetségek – különböző szakmai és civil szervezetek, kamarák – szerepét a vállalkozások felkészítésében, a változások követésében, az oktatások, a továbbképzések megszervezésében, az információk átadásában.

Modern oktatás-képzés megvalósítása: a fogyasztói magatartás kialakulásában kritikus fontosságúak a gyermekkorban megszerzett ismeretek és attitűdök. Ennek érdekében az élelmiszerlánc-biztonsággal való ismerkedést már a bölcsödében, óvodában, iskolában el kell kezdeni, meg kell oldani az élelmiszerlánc-biztonság kérdésének Nemzeti Alaptantervbe emelését. Az agrár- és élelmiszertudományi, valamint az állatorvos-tudományi felsőfokú képzések, valamint az orvosképzésben és az egészségügyi szakdolgozók képzésében szintén nagy jelentőségű az élelmiszerlánc-biztonság tudományos alapjainak és gyakorlati szempontjainak megismerése.

Partnerség a kutatásban, innovációban: a tudásalapú társadalom elveinek meghonosítása a tudományos életben egy aktív élelmiszerlánc kutatási hálózattal. Az élelmiszerlánc-kutatás, -fejlesztés és -innováció területén partnerségi viszony kialakítására van szükség az érintett felek között, és ennek koordinálását, segítését az erőforrásokhoz, az információkhoz és a szakemberekhez való hozzáférés miatt az államnak kell biztosítania.

Élénk közkapcsolatok kialakítása: élénk közkapcsolati rendszer kialakítása az élelmiszerláncban. Szükséges megkezdeni a fogyasztókkal történő interaktív párbeszédet az elfogadható mértékű kockázatról és a magas szintű kockázatkommunikáció megvalósításáról. A kockázatkommunikációs tevékenységet szét kell bontani kríziskommunikációra és általános kockázatkommunikációra.

Széles körű kockázatcsökkentés: beavatkozások az élelmiszerlánc teljes hosszában az élelmiszerlánc-biztonsági kockázatok csökkentése érdekében. Ez a program az élelmiszerlánc teljes egészében próbálja meg a kockázatokat közvetlen kezeléssel, hatósági eszközökkel csökkenteni, és nemcsak a hagyományos egészségügyi kockázatokkal kíván foglalkozni.

Hiteles és erős hatóság: megelőzés a normák érvényesítésével csupán a végtermékre koncentrálva nem biztosítható az élelmiszerlánc biztonsága. Veszélyhelyzetben csak az egész élelmiszerláncot lefedő egységes ellenőrzési, felügyeleti rendszer alkalmas az azonnali beavatkozásra.

Sikeres küzdelem a visszaélések ellen: a fekete- és szürkegazdaság elleni küzdelem hatékonyságának fokozása. Újra előtérbe kell helyezni a pontos minőségi előírások meghatározását az egyes élelmiszerlánc-termékek esetében, az eredethamisítások visszaszorítása és minőségrontás megelőzése érdekében (pl. referencia-adatbázisok, mérhető termékparaméterek, eredettérképek létrehozása). A hamisítások, csalások elleni küzdelem legfőbb célja, hogy a fogyasztók legális körülmények között előállított, ellenőrizhető, biztonságos, megfelelő minőségű termékekkel találkozhassanak a piacon.

Kritikus infrastruktúrák védelme: a rendszerszintű kockázatok kezelése az élelmiszerláncban. A biztonságos élelmiszer- és ivóvízellátás is a kritikus infrastruktúra elemei közé tartoznak, ezek megvédésében társadalmi, állami és vállalkozói feladatok is vannak. Ezért mind az államnak, mind az élelmiszer-vállalkozásoknak fel kell készülniük arra, hogy a szándékos élelmiszer-szennyezés, -hamisítás és -csalás lehetőségét megelőzzék, illetve elhárítsák. A szándékos élelmiszerlánc-szennyezések megelőzésének fontos eleme a termékek nyomon követhetősége és visszahívhatósága.