Nem meglepő, hogy a tehéntej a termeléséhez kapcsolódó szén-dioxid kibocsátás és vízfogyasztás szempontjából a legkevésbé fenntartható a tejalternatívák között. Azonban a növényi alapú tejek fenntarthatósága is jelentős eltéréseket mutat, ahogyan az áraik között is komoly különbségek észlelhetők.
A mandulatej például a növényi tejek között a legvízigényesebb, mindössze 60% -át éri el a felhasznált vízmennyiség a tehéntejének. A rizstej pedig bár a legkevésbé környezetbarát a szén-dioxid-kibocsátás tekintetében, mindössze 40% -át generálja a tehéntej által kibocsátott mennyiségnek. A szója- és zab alapú tejalternatívák előállítása pedig még kevesebb vizet igényel. A szójatej és a zabtej ökológiai lábnyoma rendkívül csekély, bár a környezeti negatív hatásuk nagyrészt a csomagolásból és a szállításból ered. Ezeket az italokat ugyanis gyakran távoli országokból importálják, és a csomagoláson általában nem feltüntetik, hogy a felhasznált szója vagy zab honnan származik. Fontos azonban megjegyezni, hogy a keringő aggodalmak a növényi alapú „tejekkel” kapcsolatban sokszor alaptalanok, például a szójatermelés nem hozzájárul az amazóniai esőerdő pusztulásához.
Az árbeli különbségek mellett a környezeti hatás is figyelemre méltó. Jelenleg egy liter 2,8% -os UHT tehéntej ára általában 250-500 forint között mozog. Ugyanakkor a növényi alternatívák ára gyakran magasabb, 500-1200 forint között. A diszkontok online felületeinek áttekintése azt mutatja, hogy az egyes növényi tejek árai között is jelentős különbségek tapasztalhatók. Ugyan a tehéntej valóban a legolcsóbb, de az árak közötti különbségek nem mindig olyan jelentősek az egyes tejalternatívák esetében, részben az infláció eltérő mértéke miatt.
