A Millásreggeli című podcastban Vörös Attila Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének (FÉSZ) ügyvezető igazgatója beszélt az uniós irányelvről, ami a csomagolásokat és a csomagolási hulladékokat szabályozza. Praktikusan, amit eddig a gyártók környezetvédelmi termékdíj címszóval fizettek ki, azt fogja felváltani július 1-től az úgynevezett kiterjesztett gyártói felelősségi díj. Vörös Attila elmondása szerint kifejezetten jelentős terhet ró a hazai élelmiszeriparra a megváltozó hulladékgazdálkodási szabályozás, annak is a legfontosabb eleme, az EPR (extended producer responsibility) szabályozása. Elsődleges becslések szerint a különféle csomagolóanyagokra nézve háromszoros, de a legtöbb anyag akár öt-hatszoros szorzók lépnek életbe hamarosan. Iparági szereplők szerint magyar szabályozás eredményezi a legdrágább díjakat. A visszagyűjtött csomagolást más országokban a feldolgozók levonhatják a fizetendő összegből egy elszámolási rendszer szerint, Magyarországon az eddigiek alapján nem lesz erre lehetőség. Az északi és nyugati országok rendszerei ráadásul díjazzák azt is, ha egy gyártó könnyebben feldolgozható alapanyagokat, például egynemű terméket, monoműanyagot használ a keverékanyagok helyett. Az ágazat szerint ez a szempont is hiányzik a magyar szabályozásból. A nagy kérdés tehát az, hogy mely szereplők, milyen mértékben tudnak átadási árat emelni. Nincs kétség afelől, hogy senki sincs olyan helyzetben, hogy ekkora terhet le tudjon nyelni, ebben a kérdésben várhatóan a tőkeerősebb, jobb alkupozícióval rendelkező feldolgozók nagyobb sikerekre számíthatnak.
Az élelmiszeripari kihívásokra válaszul a Seacon Europe kifejlesztette a QST Solutions (Quality – Safety – Tracebility) nevű szoftverét, amely támogatja a minőségbiztosítást, az élelmiszerbiztonságot és a termékbeépülést-követést. A gyártók a megoldás segítségével egyszerűen nyomon tudják követni a csomagolóanyagok összetételét, valamint azt, hogy mely termékhez milyen és mennyi csomagolóanyagra van szükség. Rendszerünk segítségével lehetőség van a csomagolóanyagok összetételének egy QR kóddal való megjelenítésére is. Ez a vásárlók tájékoztatása szempontjából is fontos, mert a fogyasztók egyre pontosabb képet szeretnének kapni, hogy valójában mit vásárolnak, választásaikat egyre nagyobb mértékben befolyásolják a környezettudatossági, és fenntarthatósági szempontok.
Az emberek jó része nem ismeri a csomagoláson lévő jelöléseket, és nagyon sok csomagolóanyagot nem jó helyre dobnak, azonban a QSTS-ben ezt is meg tudjuk adni, hogy az adott csomagolást a szelektívbe (és melyikbe) vagy a kommunális hulladékok közé kell dobni, esetleg komposztálható. Vörös Attila elmondásai alapján világosan látszik, hogy vannak bizonyos célszámok, amelyeket el kell érni, amiknek meg kell felelni, és a fent említett szoftveres megoldás segíthet az elérésükben. Az Eurostat adatai szerint Magyarországon évente lakosonként körülbelül 140 kg csomagolási hulladék keletkezik, aminek mindössze 45%-a kerül újrafeldolgozásra. A probléma összetett, hiszen az újrahasznosítási arányok növeléséhez egyrészt megfelelő, újrafeldolgozásra alkalmas csomagolóanyagokra, másrészt megfelelő piaci infrastruktúrára, szelektív gyűjtési, válogatási és feldolgozási rendszerre, valamint a lakosság tudatosságára is szükség van.
A legnagyobb kihívást a hulladékgazdálkodás terén a műanyagok jelentik, hiszen ezeket legnehezebb visszaforgatni a gazdaságba. A műanyaghulladékok nagy része a háztartásokból és az élelmiszeriparból kerül ki, elsősorban csomagolóanyagok formájában. Ezért az EU által kitűzött cél, hogy 2025-re az összes csomagolási hulladék 65%-a újrafeldolgozásra kerüljön, és hogy a műanyag palackok legalább 25%-ban újrahasznosított alapanyagból készüljenek. Az újrafeldolgozás előfeltétele a szelektív hulladékgyűjtési rendszer hatékony működése. Ahhoz, hogy hulladékot újra lehessen hasznosítani, az eltérő anyagú hulladékokat külön-külön kell gyűjteni, így a fémet, az üveget, a műanyagot, a papírt, a szerves eredetű, illetve veszélyes hulladékot, de a lomot, a textil-, az elektromos- és elektronikai hulladékot is. Míg egyes európai országokban, például Németországban, az összhulladék több mint 60%-át dolgozzák fel újra és komposztálják, addig Magyarországon ez az arány csupán 35%. Az FKF Nonprofit Zrt. adatai alapján a közszolgáltatás keretében begyűjtött hulladékok esetében a teljes fővárosi összegyűjtött hulladék mindössze kb. 10%-a kerül szelektíven begyűjtésre. A közszolgáltatás keretében szelektíven begyűjtött hulladékfajták közül a műanyag és fém begyűjtésénél a hulladék kb. 50%-a háztartási vagy más, nem újrahasznosítható szemét, aminek nem ott a helye, ahova dobták. Ez az arány azért is lehet ilyen rossz, mert Magyarországon az élelmiszerek csomagolásán nem egyértelműek a jelölések. Az emberek számára nehezen értelmezhető, hogy mely csomagolóanyagot, mely hulladékgyűjtő edénybe kell helyezni, azonban a QR kód használatával biztos lehet abban, hogy jó helyre dobja, ezáltal megnövekedhet az aránya a szelektíven, illetve a szelektíven és helyesen gyűjtött hulladékok egyensúlyának.
